Napközben nem olyan nehéz.Próbálom kizárni a szomorúságot és az elkeseredettséget a gondolataimból.Többnyire sikerül.Csak aztán mikor este az ágyban fekszem és felteszem a kérdést, hogy ki miatt vagy mi miatt csinálom ezt.Miért vagyok itt...megijeszt, hogy nem tudok rá választ adni.